Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (atomtörvény) alapelvként rögzíti, hogy az atomenergia alkalmazása kapcsán a radioaktív hulladékokat és a kiégett üzemanyagot a legújabb, igazolt tudományos eredményekkel, a nemzetközi elvárásokkal és tapasztalatokkal összhangban kell tárolni és elhelyezni oly módon, hogy az ne veszélyeztesse az emberek egészségét és a környezetet, és ne okozzon elfogadhatatlan terhelést a jövő generációk számára.

Az Országos Atomenergia Bizottság kezdeményezésére 1993-ban nemzeti program indult a paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékai kezelésének és elhelyezésének megoldására. A program keretei között komplex stratégiát dolgoztak ki a paksi atomerőműből származó hulladék kezelésére, beleértve a nagyaktivitású hulladék, a kiégett üzemanyag és az atomerőmű leszereléséből keletkező hulladék kezelését is. Ez a program 1997-től az atomtörvény által teremtett új szervezeti keretek között folytatódott.

A kiégett üzemanyag és a nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelése

A paksi atomerőmű építésében és üzemeltetésében való együttműködésről szóló, 1966-ban megkötött magyar-szovjet kormányközi egyezmény és az 1994-ben aláírt jegyzőkönyv szerint a szovjet fél vállalta, hogy átveszi a magyar kiégett fűtőelem-szállítmányokat (anélkül, hogy Magyarország köteles lenne visszavenni e fűtőelemek újrafeldolgozásából származó radioaktív hulladékot és egyéb termékeket), a magyar fél pedig vállalja, hogy az atomerőmű üzemeltetéséhez szükséges új fűtőelemeket a Szovjetuniótól (most Oroszországtól) vásárolja.

Az eredeti szerződés kikötéseitől eltérően - ámbár a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - az illetékes orosz hatóságok az 1990-es években azt kívánták, hogy Magyarország vegye vissza az újrafeldolgozáskor keletkező radioaktív hulladékot és egyéb melléktermékeket. Magyarországnak azonban nem áll rendelkezésére megfelelő létesítmény a nagy aktivitású, hosszú élettartamú hulladék elhelyezésére. Ezért az Országos Atomenergia Bizottság 1993-ban elsőrendűen fontosnak nyilvánította a kiégett fűtőelemek számára átmeneti tároló megépítését, engedélyeztetését és üzemeltetését. A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KKÁT) moduláris rendszerű, szükség szerint bővíthető száraz tároló, amelyet a GEC Alsthom angol cég tervezett és első moduljai (egyenként 450 kazetta kapacitással) 1997-ben léptek üzembe. A tároló üzemeltetésével párhuzamosan, a Paksi Atomerőmű igényeinek megfelelően, folyamatosan zajlik a tárolókapacitás bővítése is. Az előző évekhez hasonlóan 2010-ben is 480 kiégett üzemanyag-kazetta került a tárolóba. A létesítmény 50 évre lehetővé teszi a Magyarországon keletkező atomerőművi kiégett üzemanyag tárolását.

Így tehát megfelelően előkészíthető a döntés arról, hogyan történjék az üzemanyagciklus lezárása, a kiégett fűtőelemek végleges elhelyezésével, vagy újrafeldolgozásuk után a keletkezett nagy aktivitású hulladék kerül elhelyezésre. Ez nem akadályozza a nagy aktivitású radioaktív hulladékok telephely-kiválasztásának előkészítését. Más országokhoz hasonlóan Magyarország is arra készül, hogy a nagy aktivitású, hosszú élettartamú hulladékot több száz méter mélységben lévő geológiai rétegbe épített tárolóban helyezzék el. Uránérc kutatás közben a Mecsek nyugati részén egy agyagkő formációt találtak (bodai aleurolit). Az 1989 óta végzett kutatások szerint ez a formáció várhatóan alkalmas nagy aktivitású hulladék végső elhelyezésére, minthogy rendkívül jó vízszigetelő és izotóp-megkötő tulajdonságai vannak.

2003-ban kutatási program indult a további vizsgálatokhoz szükséges földalatti laboratórium helyszínének kiválasztására. A kutatások eredményei megerősítették, hogy a bodai aleurolit ígéretes kőzettest a nagy aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére indított földtani kutatások továbbfolytatására. A kutatási program végrehajtása azonban a tervezetthez képest már 2005-ben lelassult és a - a tervezettnél szűkebb terjedelemmel - 2010 márciusában lezárásra került. 2010-ben a továbbiakban csak a program fenntartásához szükséges feladatok, a földtani, vízföldtani és geo-technikai monitorozás (ellenőrzés, megfigyelés, vizsgálatok és értékelések, adatgyűjtés, és kezelés) és a meteorológiai mérések folyamatos elvégzésére került sor. A további kutatások koncepciója az atomerőmű üzemidő-hosszabbításával és az üzemanyagciklus lezárásával, ezen belül a kiégett fűtőelemek kezelésével kapcsolatos fejlemények figyelembe vételével kerül kialakításra.

Az atomerőművi kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok kezelése

Az 1993-ban indult tárcaközi program fő feladata a paksi atomerőműben keletkező kis- és közepes aktivitású hulladék elhelyezésére alkalmas helyszín kiválasztása volt. A rendelkezésre álló műszaki információk alapján 1993 és 1996 között Magyarország egész területét megvizsgálták, hogy megfelelő geológiai formációt találjanak a hulladék elhelyezésére. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a Mezőföld területét és az annak déli részén elhelyezkedő dombos vidéket érdemes részletesen tanulmányozni. Ez a terület nem is esik messze Pakstól és a Dunának ugyanazon a partján van. Az előzetes telephelyvizsgálatokat csak ott végezték el, ahol a helyi önkormányzatok és a lakosság támogatta azt. A geológiai, műszaki biztonsági és gazdasági vizsgálatokról 1996-ban kiadott jelentés további vizsgálatokat ajánlott Bátaapáti térségében egy felszín alatti, gránitba mélyített tároló, valamint Udvari térségében, egy felszíni tároló létesítésére vonatkozólag. A biztonsági elemzések alapján sugárvédelmi szempontból mind a felszíni, mind a felszín alatti tároló létesítése járható útnak bizonyult, mindazonáltal előnyösebbnek mutatkozott a Bátaapáti térségében létesítendő felszín alatti tároló koncepciója, ezért döntés született a részletes telephelyvizsgálat 1997-ben való megkezdéséről.

A helyszín kiválasztására és a helyszín alkalmasságának megállapítására irányuló geológiai kutatásokat 1997-ben és 1998-ban végezték el. Egyes szakértők bizonyos vonatkozásokban (hidrogeológia, szeizmológia) megkérdőjelezték a kutatások teljességét, ezért az Országos Atomenergia Hivatal felkérte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget egy nemzetközi szakértői felülvizsgálatra (Waste Management Assessment and Technical Review Programme, WATRP). A WATRP- misszió szerint - az illetékes hatóság, a Magyar Geológiai Szolgálat Dél-Dunántúli Területi Hivatala (MGSZ DDTH) véleményével összhangban - a bátaapáti helyszín kiválasztási eljárása alkalmas volt egy biztonságos hulladéktároló helyszínének kiválasztására, és javasolták a helyszín kutatásának és a tároló tervezési munkáinak folytatását. 2001-ben ezt figyelembe véve hosszú távú kutatási projekt indult a helyszín kutatására és alkalmasságának megerősítésére. Az illetékes hatóság által jóváhagyott geológiai feltárási terv alapján végzett földtani kutatások megerősítették, hogy a vizsgált kőzet földtanilag alkalmas kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére. A zárójelentést az illetékes geológiai hatóság, az MGSZ DDTH is felülvizsgálta és azt 2003. december 4-i határozatában jóváhagyta.

A hatóság javaslatával összhangban megkezdődött a geológiai kutatások következő szakaszának végrehajtása (elsősorban lejtaknákból végzendő felszínalatti kutatás), amelynek célja a tároló pontos helyének kijelölése volt a befogadó gránit kőzetben. Bátaapáti és a környék lakossága kezdettől fogva támogatta a kutatási munkákat, majd 2005. július 10-én Bátaapáti lakosai helyi népszavazáson - 75%-os részvétel mellett - több mint 90%-ban mondtak igent a hulladéktároló megépítésére. Ehhez a környező települések önkormányzatai határozatban csatlakoztak.

Az atomtörvény 7. §-ának (2) bekezdése szerint a radioaktív hulladéktároló létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulása szükséges. Az Országgyűlés 2005. november 21-én megadott előzetes, elvi hozzájárulása azt igazolja, hogy a radioaktív hulladékok végleges elhelyezését szolgáló létesítmény megépítése a társadalom érdekét szolgálja, hiszen az atomerőmű meglévő, működő létesítmény, így radioaktív hulladékainak elhelyezését meg kell oldani, mégpedig annak a generációnak, amely az atomerőmű előnyeit élvezi.

A tároló engedélyezését megkönnyítette, hogy a 257/2006. (XII.15.) Korm. rendelet a Bátaapátiban létesülő kis és közepes aktivitású radioaktívhulladék-tároló projekthez kapcsolódó egyes engedélyezési ügyeket kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította. 2007-ben a tároló megkapta az építési és a vízjogi létesítési engedélyt. A 2007. március 29-én tartott közmeghallgatást követően, 2007 májusában a területileg illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség kiadta a környezetvédelmi engedélyt, amely fellebbezés után 2007. október 17-én jogerőre emelkedett.

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alappal rendelkező miniszter által 2006 májusában elfogadott beruházási javaslat alapján megkezdődött a létesítmény kivitelezése. A tároló létesítési engedélyét 2008. május 14-én adta ki az ÁNTSZ Dél-dunántúli Regionális Intézete. Az első ütemben, 2008 őszére megépültek a Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló legfontosabb felszíni létesítményei, amelyekre az üzembe helyezési engedélyt 2008. szeptember 25-én adta ki a hatóság. Ezzel lehetővé vált a paksi radioaktív hulladékok egy részének (összesen 3000 db 200 literes hordó) fogadása, a végleges elhelyezést megelőző ideiglenes tárolása. A 2009. év folyamán elkészült a felszínről a földalatti tároló térségébe vezető két alapvágat, az ezeket összekötő valamennyi vágat és az alapvágatokhoz kapcsolódó minden felszín alatti objektum, valamint azok a megközelítő vágatok is, amelyek hurokszerű zárt rendszere lehetővé teszi, hogy a tároló folyamatosan bővíthető legyen. 2010 decemberében került sor az első két kamra kialakítására és a technológiai rendszerek kivitelezésére vonatkozó szerződés megkötésére. A tárolókamráknak a Paksi Atomerőmű Zrt. számára fontos 2012-ben történő üzembe helyezése érdekében a következő években a projekt kiadási előirányzatát (a teljes kiadási előirányzat módosítása nélkül) a tervezetthez képest meg kell növelni.



A Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló megnyitó ünnepségére 2008. október 6-án került sor és 2010 végéig 2400 hordó szilárd, kis és közepes aktivitású atomerőművi hulladékot szállítottak be a létesítménybe.

A Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló

A püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló 1976-ban kezdte meg működését; feladata az egészségügyből, kutatásból, oktatási és ipari alkalmazásokból származó radioaktív hulladék elhelyezése volt. 2004 végére a telephely eredeti tárolókapacitása megtelt.

A radioaktív hulladékok átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének egyes kérdéseiről, valamint az ipari tevékenységek során bedúsuló, a természetben előforduló radioaktív anyagok sugáregészségügyi kérdéseiről szóló 47/2003. (VIII. 8.) ESzCsM rendeletben rögzítésre került, hogy hulladéktárolókra csak határozott időre szóló üzemeltetési engedély adható ki, mely azonban többször is meghosszabbítható. 2004. év végén a tároló üzemeltetési engedélye lejárt, ezért az új jogszabályi előírásoknak megfelelően összeállításra került az engedélyezési dokumentáció, amely alapján a hatóság az üzemeltetési engedélyt 2015. február 28-ig megadta.

A nemzetközi szakértők bevonásával készített biztonsági elemzések eredményei azt mutatták, hogy a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló jelenlegi üzemeltetése biztonságos és a környezet biztonsága a tároló lezárásáig, ill. az azt követő aktív intézményes ellenőrzési időszak végéig garantált. A telephely alkalmas a kis és közepes aktivitású, rövid élettartamú, intézményi eredetű radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére. Az ezt követő időszakban azonban a korábban elhelyezett hosszú élettartamú, ill. a nagy aktivitású hulladékok miatt jelentősen megnő a sugárvédelmi dóziskorlát túllépésének veszélye. Ezt felismerve készült el a tároló biztonságnövelő programja. A program I. üteme során a telephelyet korszerűsítették, átmeneti tárolási lehetőséget alakítottak ki a nagy aktivitású, illetve hosszú élettartamú hulladékok számára az üzemi épületben, és megteremtették a szükséges feltételeket a biztonságnövelő intézkedések megkezdéséhez.

A püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló biztonságnövelő programja második ütemében 2007-ben demonstrációs projekt indult, amelynek keretében négy „A” típusú medencét megnyitottak, a hulladékot kiemelték, átválogatták és eltávolították a hosszú élettartamú és nagy aktivitású izotópokat. Ezután a tömörített és kondicionált hulladék visszakerült a megnyitott medencékbe. A nem visszahelyezhető hulladékokat az üzemi épületben fogják átmenetileg tárolni egy mély geológiai tárolóban történő végleges elhelyezésükig. A medencesorokban további hulladékok végleges elhelyezésére nyílik így lehetőség, ami azért fontos, mert a tároló medencéiben nem volt már szabad kapacitás.

A demonstrációs program tapasztalatainak és eredményeinek felhasználásával a 2009-ben indult újabb biztonsági elemzések és vizsgálatok befejeződtek. Ennek alapján 2010-ben elkészült a javaslat a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló biztonságnövelő programjának folytatására, a tároló további 44 medencéjére kidolgozott biztonságnövelési technológiára. Ezen feladatok végrehajtása várhatóan 2025-ig fog tartani, a nagy terjedelmű hulladék visszatermelési munkálatok előkészítése folyamatban van.