A Nukleáris Szállítók Csoportjának eredete, szerepe és tevékenysége

A Nukleáris Szállítók Csoportjának (NSG) eredete

Az Atomsorompó Egyezmény (Kihirdetve: az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének XXII. ülésszakán, 1968. június 12-én elhatározott, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés kihirdetéséről szóló 1970. évi 12. törvényerejű rendelettel) három alapvető pilléren nyugszik: a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásán (non-proliferáció), a meglévő nukleáris fegyverek leszerelésén és a nukleáris energia békés célra történő felhasználása jogán. Az Atomsorompó Egyezmény 1970-es életbe lépését követően a nukleáris technológiával rendelkező (szállító) országok megbeszéléseket kezdeményeztek azzal a céllal, hogy összehangolják az Egyezmény III. 2. cikke szerinti exportellenőrzési kötelezettségek értelmezését.

1974-ben a legnagyobb nukleáris szállító országok (Kanada, Franciaország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, az akkori Szovjetunió, Német Szövetségi Köztársaság és Japán) londoni ülésükön a non-proliferációs erőfeszítéseik további erősítéséről tárgyaltak. Ennek eredményeképpen irányelveket fogalmaztak meg, amelyeket ma az NSG (Nuclear Suppliers’ Group – Nukleáris Szállítók Csoportja) irányelveiként ismernek. Az NSG tagállamoknak ezeket az irányelveket kell alkalmazniuk minden békés célú szállítás esetén annak érdekében, hogy a szállított terméket, vagy technológiát ne lehessen felhasználni biztosítéki ellenőrzés nélküli üzemanyagciklusban, illetve nukleáris robbanószerkezet előállítására.

Az irányelvekhez csatlakozott államok számának 1978 és 1991 közötti egyenletes növekedése jelezte, hogy az irányelveket a nukleáris szállító államok megfelelő ajánlásnak ismerték el nukleáris exportellenőrzésük terén.

Az 1990-es évek elején az iraki nukleáris tevékenység felfedezése eredményeképpen széleskörű igény merült fel a non-proliferációs erőfeszítések fokozására, illetve a nukleáris kettős felhasználású termékek körére történő kiterjesztésére. (Ezek olyan termékek, amelyek eredeti rendeltetésük szerint nem kapcsolódnak a nukleáris iparhoz, de nukleáris fegyver előállításához is felhasználhatók.) A csoport 1991-től rendszeresen elemzi a rendelkezésre álló információkat, és megvitatja a felmerült problémákat. A Nukleáris Szállítók Csoportjának jelenleg 45 tagja van (Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belarusz, Belgium, Brazília, Bulgária, Kanada, Kína, Horvátország, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Japán, Kazahsztán, Koreai Köztársaság, Lettország, Litvánia, Luxembourg, Málta, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, Ukrajna, Egyesült Királyság, Egyesült Államok). Magyarország 1985 óta vesz részt a csoport munkájában.

Az NSG működése

Minden NSG ügyben az évente megrendezésre kerülő plenáris ülés a legfőbb irányító- és döntéshozó szerv, míg a munkacsoportként működő Konzultatív Csoport javaslatokat terjeszt a plenáris ülés elé. Mind a konzultatív csoport, mind a plenáris ülés a konszenzus elvén dönt.

A plenáris ülésen rotációs alapon jelölik ki a résztvevő államok egyikét az NSG következő plenáris ülésének elnökévé. Az elnök feladata a következő plenáris ülés házigazdaként történő megszervezésén és elnöklésén túl a plenáris ülés idején zajló információcsere-ülések elnöki feladatainak ellátása is. Ezek az ülések az NSG tagállamok fontos fórumai, ahol a proliferációs aggodalmakra okot adó ügyekkel kapcsolatos eszmecserét folytathatnak. Az eddigieken túl az elnök képviseli az NSG-t a nem tagállamokkal folytatott külső párbeszédben is.

Az NSG nem szed tagdíjat, nincsen titkársága, sem közös költségvetése. A nemzetközi szervezetek mellett működő bécsi japán képviselet látja el a kapcsolattartási pont feladatait és a munkacsoportok ülései is ott zajlanak. Az évenként megválasztott új elnök a következő plenáris ülés házigazdája.

Az NSG irányelvei

Az NSG irányelvek két területen szabályozzák a nukleáris exportot. Az első csomag, az „1. rész” a kifejezetten nukleáris felhasználásra tervezett vagy gyártott termékek exportját szabályozza. Ezek közé tartoznak:
1. a nukleáris anyagok,
2. a nukleáris reaktorok és azok berendezései,
3. a nukleáris reaktorokhoz szállított nem-nukleáris anyagok,
4. a nukleáris anyagok újrafeldolgozására, dúsítására és konverziójára, valamint a nukleáris üzemanyag és nehézvíz előállítására szolgáló üzemek és berendezések, valamint
5. a fenti tételekkel kapcsolatos technológiák.

Az NSG irányelveinek második csomagja, a „2. rész” a nukleáris kettős felhasználású termékek és technológiák exportját szabályozza. Ezek olyan termékek, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak valamilyen biztosítéki ellenőrzés nélküli üzemanyagciklus kialakításához, illetve nukleáris robbanószerkezet előállításához, de nem-nukleáris felhasználásuk is van.

Az ellenőrzési listák, vagy mellékletek részletesen leírják, hogy az egyes irányelv-csomagok mely termékek ellenőrzésére vonatkoznak. Az irányelvek „1. részét” küszöblistának („Trigger List”) is nevezik, mivel az ezen szereplő termékek átadásának feltétele, hogy a fogadó államnak teljes körű biztosítéki rendszerrel kell rendelkeznie.

Ezen kívül az irányelvek számos intézkedést tartalmaznak, melyeket a tagállamoknak végre kell hajtaniuk. Ezek a szállítások feltételeire, a békés célú felhasználással kapcsolatos biztosítékokra, és visszaszállítási eljárásokra, a speciális körülmények esetén folytatandó konzultációkra, illetve a potenciális proliferációs veszélyek esetén folytatandó konzultációra vonatkoznak.

Az irányelvek 1. részében ezen kívül szerepel egy „non-proliferációs elv” is, amely alapján a szállító állam csak abban az esetben engedélyezheti a küszöblistán szereplő termékek vagy technológiák exportját, ha meggyőződött arról, hogy azok nem járulnak hozzá nukleáris fegyverek vagy egyéb nukleáris robbanószerkezetek elterjedéséhez, illetve nem kerülnek felhasználásra nukleáris terrorista cselekményekben.

Legújabb események az NSG-ben

A proliferációs kihívások elleni hatékony küzdelem érdekében a csoport az irányelveket és mellékleteiket rendszeresen felülvizsgálja. 2002 decemberében az NSG rendkívüli plenáris ülést tartott Bécsben, és számos átfogó módosítást hajtott végre az irányelvek szigorítására. Ezek a módosítások a nukleáris szállítások nukleáris terrorizmus céljára történő felhasználásának megelőzésére és megakadályozására irányultak. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a hatékony exportellenőrzés fontos eszköz a nukleáris terrorizmus elleni harcban.

Svédországban, Göteborgban a 2004-es plenáris ülésen az NSG üdvözölte az ENSZ BT 1540-es határozatát, amely elismerte az exportellenőrzés fontos szerepét a non-proliferációs erőfeszítésekben.

A 2005-ös oslói plenáris ülésen az irányelvek szigorítását célzó újabb intézkedéseket fogadtak el. Ezen túl is számos kérdésben született előrelépés. A tagállamok többek között:

• ismételten kifejezték az Atomsorompó egyezmény iránti szilárd elkötelezettségüket és elhatározták az NSG megerősítését az új kihívásokkal szemben,
• felhívták a tagállamokat, hogy legyenek rendkívüli óvatosak és tegyenek meg minden tőlük telhetőt az általuk exportált termékek nukleáris fegyverprogramokban történő felhasználásának megelőzésére,
• ismételten kifejezték az ENSZ BT 1540-es határozata iránti szilárd elkötelezettségüket.

Az irányelvek további szigorításaként többek között az alábbi intézkedéseket fogadták el:

• a nukleáris szállítások nemzeti döntésen alapuló leállítására szolgáló eljárást alakítottak ki olyan államokba irányuló szállítás esetén, amelyek nem teljesítik a biztosítéki megállapodásaikban foglalt előírásokat,
• a szállító és a fogadó államnak megfelelő intézkedéseket kell kidolgoznia a biztosítékok kiváltására arra az esetre, ha a NAÜ a fogadó államban valamilyen okból kifolyólag nem képes ellátni biztosítéki mandátumát,
• (a küszöblistán szereplő) nukleáris anyag, berendezés vagy technológia szállítási feltételeként kikötötték, hogy a fogadó államban hatékony exportellenőrzési rendszernek kell lennie.

A tagállamok megállapodtak abban is, hogy folytatják a tárgyalásokat a Kiegészítő Jegyzőkönyv ratifikálásának szállítási feltételként való kikötéséről, illetve az irányelveknek a dúsító- és reprocesszáló technológiák irányában történő szigorításáról.

A tagállamok megállapodtak továbbá abban, hogy minden tekintetben javítják az információcserét. Abban is egyetértettek, hogy az NSG kapcsolatépítő tevékenysége keretében folytatni kell a nem-tagállamokkal és más nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatkeresést.

Az NSG következetesen támogatja az irányelvekhez történő csatlakozást. Támogatja a nyitottságot és törekszik arra, hogy céljait minél szélesebb körben megismerjék.

A nukleáris fegyverek elterjedése és az érzékeny nukleáris technológiák korlátozás nélküli terjedése által okozott fenyegetést felismerve az NSG tagjai továbbra is átlátható módon folytatják nemzeti exportellenőrzési politikájukat, amivel hozzájárulnak a nukleáris non-proliferációhoz és elősegítik a nukleáris technológiák békés célú felhasználását.

Az Országos Atomenergia Hivatal szerepe az NSG-ben

A kettős felhasználású termékek és technológiák külkereskedelmi forgalmának engedélyezéséről szóló 50/2004. (III. 23.) Korm. rendelet, és a nukleáris és nukleáris kettős felhasználású termékek nemzetközi forgalmának szabályozásáról szóló 263/2004. (IX.23.) Korm. rendelet szerint a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal megkeresésére az OAH Nukleáris és Radioaktív Anyagok Főosztálya – az NSG irányelveivel összhangban – előzetes engedélyezési eljárásban járul hozzá a nukleáris és nukleáris kettős felhasználású termékek export-import engedélyeinek kiadásához.

Az OAH szakemberei tevékenyen részt vesznek a Konzultatív Csoport munkájában és az NSG Plenáris ülésein. Az értekezleteken beszámolnak a vonatkozó hazai engedélyezett és elutasított export-import engedély-kérelmekről, valamint a hazai jogi szabályozás esetleges módosításairól, továbbá képviselik az irányelvek módosítására vonatkozó, az NSG-n belül köröztetett tervezetekkel kapcsolatos hazai álláspontot.

A Nukleáris Szállítók Csoportja elnökségi feladatait 2009-2010-es időszakban hazánk látja el, mely révén hazánk tagja lett az NSG elnökségi trojkának. Az OAH 2009 első felében a trojka tagjaként, 2009 második félévében pedig az NSG elnökeként több országgal tartott konzultatív (un. „outreach”) üléseket. A hagyományosnak tekinthető partnerek mellett (Szingapúr, Egyiptom, Pakisztán, Mexikó, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, Egyesült Arab Emirátusok, Izrael, India) magyar kezdeményezésre első alkalommal került sor a Nyugat-Balkán országainak bevonására a párbeszédbe (Albánia, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró).

2009 júniusában az OAH a Külügyminisztériummal közösen Budapesten rendezte meg a Nukleáris Szállítók Csoportjának éves plenáris ülését és az ahhoz kapcsolódó munkacsoportok üléseit. A plenáris ülésen az OAH főigazgatója vezette a magyar delegációt, valamint szintén az OAH képviselője elnökölte az engedélyezési ügyekkel foglalkozó munkacsoport (LEEM) ülését, melynek teljes levezetését a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH) Haditechnikai és Exportellenőrzési Hatóságával (MKEH-val) együttműködve az OAH végezte. A munkacsoportban több hazai vonatkozású előadás is elhangzott az OAH, az MKEH és a Magyar Vám- és Pénzügyőrség képviselői részéről.

Magyar sikerként könyvelhető el, hogy az ülésen konszenzussal véglegesítésre került két útmutató, az egyik a nem megfogható technológiák transzferjére, a másik pedig a végfelhasználás ellenőrzésére vonatkozóan. Az útmutatókat a résztvevő országok képviselői az NSG konzultatív ülésein már több ízben megvitatták, de státuszukról konszenzusos döntést a budapesti ülésig nem tudtak hozni. Az OAH kezdeményezésére új elemként kerül be a további ülések tematikájába az export-import engedélyeztetés szerepe a non-proliferációt segítő technológiák elterjesztésében. A Plenáris ülés sikeres volt, az előző két év gyakorlatától eltérően – az üléseken és az üléseken kívüli komoly egyeztetések eredményeként – a résztvevő államok konszenzussal elfogadtak egy Közleményt, amely kiadásra került.

Az NSG honlapja