Az atomenergia alkalmazása területén különösen fontos szerepe van a nemzetközi együttműködésnek. Az elmúlt évek nemzetközi erőfeszítéseinek eredményeként a biztonságot szolgáló széles körű nemzetközi együttműködési rendszer jött létre és. a biztonságos alkalmazással összefüggő kérdéseket számos többoldalú államközi vagy kormányközi egyezmény szabályozza. A Magyarország részvételével létrejött egyezményeket magas szintű jogszabály, törvény, korábban törvényerejű rendelet, vagy kormányrendelet hirdette ki és a nemzetközi szabályozás meghatározó eleme az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggő hazai jogalkotási és szabályozási rendszernek.
Az atomenergia alkalmazásának biztonságával kapcsolatos egyezmények
Az atomsorompó-rendszerrel kapcsolatos egyezmények
Nukleárisbaleset-elhárítási egyezmények
Atomkárfelelősségi egyezmények
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel kapcsolatos egyezmények
Az atomenergia alkalmazásának biztonságával kapcsolatos egyezmények
EGYEZMÉNY A NUKLEÁRIS ANYAGOK FIZIKAI VÉDELMÉRŐL
Elfogadás: 1979. október 26.
Hatályba lépés: 1987. február 8.
Részes államok száma 96
Magyar aláírás: 1980. június 17.
Hazai kihirdetés: 1987. évi 8. törvényerejű rendelet
Hazai hatálybalépés: 1987. augusztus 9.
Hazai alkalmazás: 1987. február 9.
A nukleáris anyagok védelme, a lopástól, szabotázstól és terrorcselekményektől való megóvásuk kulcsfontosságú mind a nukleáris biztonság, mind az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása szempontjából. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség égisze alatt létrejött nemzetközi egyezmény rendeltetése a nukleáris anyagok fizikai védelmének (őrzésének) szabályozása, elsősorban azok nemzetközi szállítása során. Az egyezmény meghatározza a nukleáris anyagok különféle csoportjára vonatkozó védelmi szinteket, a szerződő államok és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség együttműködését, a köztük szükséges információcserét, az információk titkosságát, az elkövetők elfogása érdekében a szerződő államok közötti együttműködést és a kiadatással kapcsolatos kérdéseket.
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény az egyezményben foglaltaknak megfelelően külön fejezetben szabályozza az őrzéssel és a védelemmel kapcsolatos kérdéseket. A 47/1997. (VIII. 26.) BM rendelet az egyezménnyel összhangban szabályozza az atomenergia alkalmazásával összefüggő rendőrségi feladatokat. Az egyezményben foglaltakat az 1996. évi LII. törvénnyel módosított Büntető Törvénykönyv (1978. évi IV. törvény) is figyelembe vette.
EGYEZMÉNY A NUKLEÁRIS BIZTONSÁGRÓL
Elfogadva: 1994. június 17.
Aláírásra megnyílt: 1994. szeptember 20.
Hatályba lépés: 1996. október 24.
Részes államok száma: 55
Magyar aláírás: 1994. szeptember 20.
Hazai kihirdetés: 1997. évi I. törvény.
Hazai hatálybalépés: 1997. február 20.
Hazai alkalmazás: 1996. október 24.
Az egyezmény alapján nemzetközi jogi mechanizmus jött létre, amely kötelezi az atomerőművet üzemeltető országokat a nukleáris biztonság nemzetközileg elfogadott szintjének folyamatos biztosítására, lehetővé teszi annak nemzetközi ellenőrzését és az esetlegesen szükségessé váló intézkedések előkészítését, illetve kikényszerítését. Az egyezménybe vállalt kötelezettségek kiterjednek az atomerőművek biztonságával kapcsolatos jogi, szabályozási és hatósági keretek létrehozására, valamint az általános nukleáris biztonsági elvekkel összefüggő intézkedések megvalósítására, köztük a szükséges pénzügyi, személyzeti feltételek biztosítására, biztonsági ellenőrzések és felülvizsgálatok végzésére, a minőségbiztosítási feladatok ellátására, az esetleges balesetekre való felkészülésre. Az egyezmény foglalkozik a nukleáris létesítmények biztonságának technikai vonatkozásaival is, beleértve a helykiválasztást, tervezést és építést, valamint az üzemeltetést.
Az egyezmény fontos előírása, hogy a szerződő felek jelentést nyújtanak be a vállalt kötelezettségek teljesítéséről, amelyet háromévenként összehívott felülvizsgálati értekezleteken értékelnek. Az atomerőművek biztonságának nemzetközi értékelése alapján a szerződő országok szükség esetén intézkedéseket tesznek azok biztonságának növelésére. Amennyiben ez nem valósítható meg, előkészítik az atomerőmű leállítását.
Az egyezményt kihirdető törvény végrehatásáról a Kormány az OAH útján gondoskodik. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény az akkor már alapvetően kidolgozott egyezmény szerinti biztonsági alapelveket figyelembe vette. Az egyezmény végrehajtását értékelő háromévenkénti nemzetközi felülvizsgálati értekezletre eddig két ízben került sor, 1999-ben és 2001-ben. Az egyezmény teljesítéséről az OAH által készített és a Kormány egyetértésével benyújtott magyar nemzeti jelentések alapján az értekezlet mindkét alkalommal pozitívan értékelte a magyar helyzetet és tevékenységet.
KÖZÖS EGYEZMÉNY A KIÉGETT FŰTŐELEMEK KEZELÉSÉNEK BIZTONSÁGÁRÓL ÉS A RADIOAKTÍV HULLADÉKOK KEZELÉSÉNEK BIZTONSÁGÁRÓL
Elfogadva: 1997. szeptember 5.
Aláírásra megnyílt: 1997. szeptember 29.
Hatályba lépés: 2001. június 18.
Részes államok száma: 33
Magyar aláírás: 1997. szeptember 29.
Hazai kihirdetés: 2001. évi LXXVI. törvény.
Hazai hatálybalépés: 2001. szeptember 17.
Hazai alkalmazás: 2001. június. 18
Az egyezmény a nukleáris biztonság egyezményhez hasonló nemzetközi jogi mechanizmust hozott létre, amely egyrészt kötelezi a részes országokat a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezelésére vonatkozó nemzetközi követelmények alkalmazására, másrészt lehetővé teszi annak nemzetközi ellenőrzését. A biztonsági követelmények között szerepelnek az egyének, a társadalom és a környezet hatásos védelmének kötelezettsége, a jövőbeni generációk szükségtelen terhelésének elkerülése és a radioaktív hulladékok keletkezésének a gyakorlatban legkisebb mértékre való korlátozása. Az egyezmény arra is kötelezte a részes országokat, hogy vizsgálják felül a már meglévő, kiégett fűtőelemeket, illetve radioaktív hulladékokat kezelő létesítményeik biztonságát, beleértve a múltbeli gyakorlatból származó radioaktív hulladékokat tartalmazó telephelyeket és szükség esetén tegyenek megfelelő intézkedéseket a biztonság javítására. Külön rendelkezést tartalmaz az egyezmény a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok határon keresztül történő szállításáról, a szállításhoz szükséges kötelező érvényű okmányokról, igazolásokról és értesítésekről.
Az egyezmény részesei a vállalt kötelezettségek teljesítéséről, az e területen érvényesített elveikről és gyakorlatukról, valamint a kiégett fűtőelemek, illetve radioaktív hulladékok készletéről rendszeresen jelentést készítenek, amelyet a legalább három évenként összehívott felülvizsgálati értekezleteken értékelnek.
Az egyezményt kihirdető törvény hazai végrehajtásáról a Kormány az OAH útján gondoskodik. Az egyezmény szerinti legfontosabb alapelveket az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI: törvény már tartalmazta. Az egyezményben vállalt kötelezettségeknek megfelelően került kiadásra a radioaktív hulladékok országhatáron át való szállításának engedélyezéséről szóló 32/2002. (III. 1.) Korm. rendelet. Az egyezmény végrehajtását értékelő háromévenkénti nemzetközi felülvizsgálati értekezletre első ízben 2003-ban került sor. Az egyezmény teljesítéséről az OAH által készített és a Kormány egyetértésével benyújtott magyar nemzeti jelentés, valamint a kérdésekre adott válaszok alapján az értekezlet megállapította, hogy a magyar gyakorlat megfelel az egyezményben megfogalmazott biztonsági követelményeknek.
Az atomsorompó-rendszerrel kapcsolatos egyezmények
SZERZŐDÉS A NUKLEÁRIS FEGYVEREK ELTERJEDÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL
Elfogadva: 1968. június 12.
Hatályba lépés: 1970. március 5.
Részes államok száma: 189
Hazai kihirdetés: 1970. évi 12. törvényerejű rendelet
Magyar aláírás: 1968. július 1.
Hazai hatálybalépés: 1970. június 16.
Hazai alkalmazás: 1970. március 5.
A röviden atomsorompónak nevezett szerződésben az atomfegyverrel rendelkező államok vállalták, atomfegyvert vagy egyéb nukleáris robbanó szerkezetet sem közvetlenül, sem közvetve senkinek nem adnak át, a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok pedig kötelezték magukat, hogy nem vesznek át és nem állítanak elő nukleáris fegyvereket, illetve robbanó szerkezetek. A nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok azt is vállalták, hogy a területükön, illetve a fennhatóságuk alatt folytatott teljes nukleáris tevékenységet, ennek során alkalmazott nukleáris anyagokat, berendezéseket és létesítményeket – függetlenül azok eredetétől – teljes egészében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzése alá helyezik és erről külön egyezményt kötnek a nemzetközi szervezettel. A szerződésnek eddig 183 atomfegyverrel nem rendelkező és 5 atomfegyverrel rendelkező állam részese. A 25 évre kötött szerződést az 1996-ben összehívott felülvizsgálati konferencián határidő nélkül meghosszabbították.
A szerződést kihirdető törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik. A szerződésben vállalt kötelezettségeknek megfelelően Magyarország egyezményt írt alá a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel a szerződés hazai végrehajtásának nemzetközi ellenőrzéséről.
EGYEZMÉNY A NUKLEÁRIS FEGYVEREK ELTERJEDÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS SZERINTI BIZTOSÍTÉKOK ALKALMAZÁSÁRÓL
Részes országok száma: 159
Magyar aláírás: 1972. március 6.
Hazai kihirdetés: 1972. évi 9. törvényerejű rendelet
Hazai hatálybalépés: 1972. május 13.
Hazai alkalmazás: 1972. március 30.
A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés végrehajtásának biztosítékaként a részes államok nukleáris tevékenységüket nemzetközi ellenőrzés alá helyezték és erről egyenként vagy más államokkal közösen egyezményt kötöttek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. A biztosítéki egyezmény előírja a nukleáris anyagok országos nyilvántartási rendszerének létrehozását és folyamatos működtetését. A rendszer feladata, hogy nyilvántartsa és ellenőrizze a nukleáris anyagokat az ország egész területén, továbbá hogy biztosítsa a nemzetközi ellenőrzéshez szükséges feltételeket a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség számára.
A nukleáris anyagoknak az egyezményben rögzített előírásokkal összhangban lévő központi nyilvántartása és ellenőrzése az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény szerint az Országos Atomenergia Hivatal feladata. Az egyezményben vállalt kötelezettségeket előbb a 6/1993. (VII. 29.) TNM rendelet, majd a nukleáris anyagok nyilvántartási rendszeréről, nemzetközi ellenőrzéséről és a velük kapcsolatos hatósági jogkörökről szóló 39/1997. (VII. 1.) IKIM rendelet érvényesítette.
KIEGÉSZÍTÓ JEGYZŐKÖNYV A NUKLEÁRIS FEGYVEREK ELTERJEDÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉSNEK MEGFELELŐ BIZTOSÍTÉKOK ALKALMAZÁSÁRA KÖTÖTT EGYEZMÉNYHEZ
Részes országok száma: 38
Magyar aláírás: 1998. november 26.
Hazai kihirdetés: 1999. XC. törvény
Hazai hatálybalépés: 2000. április 1.
A nemzetközi ellenőrzés elől eltitkolt nukleáris programok felderítése szükségessé tette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által végzett biztosítéki ellenőrzés továbbfejlesztését és szigorítását. Ennek érdekében a biztosítéki egyezményekhez kiegészítő jegyzőkönyv készült, amelyet az eredeti egyezményhez hasonlóan a részes országok egyenként, vagy más országokkal együtt írtak alá. A kiegészítő jegyzőkönyv egyrészt részletesebb adatszolgáltatást ír elő és a adatszolgáltatást kiterjeszti a nukleáris üzemanyagciklussal összefüggő kutatási-fejlesztési munkákra is, másrészt előírja, hogy a nemzetközi ellenőrök részére lehetőséget kell biztosítani környezeti mintavételen alapuló vizsgálatok végzésére és a létesítmények szélesebb körébe való bejutásra.
A kiegészítő jegyzőkönyv végrehajtásáról a Kormány az OAH útján gondoskodik. Az egyezményben vállalt kötelezettségek érvényesítése érdekében módosításra került az OAH feladat- és hatáskörét szabályozó 87/1997. (V. 28.) Korm. rendelet, a nukleáris anyagok nyilvántartási rendszeréről, nemzetközi ellenőrzéséről és a velük kapcsolatos hatósági jogkörökről szóló 39/1997. (VII. 1.) IKIM rendelet.
ÁTFOGÓ ATOMCSEND SZERZŐDÉS
Aláírásra megnyílt: 1996. szeptember 24.
Részes országok száma: 109
Hazai kihirdetés: 1999. L. törvény
Hazai megerősítés: 1999. június 4.
Az átfogó atomcsend szerződés előírásai jelentősen hozzájárulnak a nukleáris fegyver rendszerek további fejlesztésének és elterjedésének megakadályozásához és gátat szab újabb, nukleáris arzenállal rendelkező államok megjelenésének. A szerződés előírásai a nukleáris hatalmak számára is olyan kötelezettségeket jelentenek, amelyek első ízben korlátozzák az új típusú nukleáris csapásmérő eszközök hadrendbe állítását. A szerződés részes országai kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem végeznek semmiféle fegyverkísérleti robbantást és megtiltanak, illetve megelőznek minden nukleáris robbantást a joghatóságuk vagy ellenőrzésük alatt álló bármely területen. A szerződésben foglalt kötelezettségek betartását a nagyszámú megfigyelő állámást összefogó nemzetközi megfigyelők rendszer és a kiértékelést végző nemzetközi adatközpont biztosítja. A szerződés intézkedik az átláthatósági intézkedések, a konzultációs és a tények tisztázását szolgáló mechanizmusok, valamint a helyszíni ellenőrzések elrendelésével, végrehajtásával összefüggő eljárásrendek kidolgozásáról. A szerződés végrehajtásának felügyeletét a szerződés nemzetközi szervezete látja el. A szerződés nemzeti szintű végrehajtásáért a részes országok által kijelölt nemzeti hatóságok biztosítják.
A szerződés akkor lép hatályba amikor annak mellékletében felsorolt országok – a szerződés szövegének véglegesítésekor az atomreaktorokkal rendelkező országok - letétbe helyezik az aláírásukat megerősítő okmányokat.
A szerződés hazai végrehajtásáért felelős nemzeti hatóság a 2087/1999. (V. 5.) Korm határozat szerint az Országos Atomenergia Hivatal.
Nukleárisbaleset-elhárítási egyezmények
EGYEZMÉNY A NUKLEÁRIS BALESETEKRŐL ADANDÓ GYORS ÉRTESÍTÉSRŐL
Elfogadva: 1986. szeptember 26.
Hatályba lépés: 1986. október 27.
Részes államok száma: 91
Magyar aláírás: 1986. szeptember 26.
Hazai kihirdetés: 28/1987. (VIII.9.) MT rendelet.
Hazai hatálybalépés: 1987. augusztus 9.
Hazai alkalmazás: 1987. április 10.
A részes országok az egyezményben vállalták, hogy azonnali értesítést adnak a területükön bekövetkezett olyan balesetekről, amely radioaktív anyagoknak az országhatárokon túl terjedő hatásával jár, vagy járhat és más országok számára sugár-egészségügyi jelentőségű lehet. Az első gyors tájékoztatást folyamatosan kiegészítik a veszélyhelyzet megszűnéséig. Vállalták továbbá, hogy az értesítésékre a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel együttműködve folyamatosan elérhető ügyeleti rendszert hoznak létre.
Az egyezmény ajánlást tartalmaz kétoldalú, közvetlen együttműködés kialakítására a szomszédos vagy közel fekvő országok között. A kétoldalú egyezmények lapján az érintett országok nem csak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen keresztül, hanem közvetlenül is értesítik egymást az esetleg bekövetkező balesetekről. Ennek eredményekén számos kétoldalú egyezmény jött létre az érintett országok között. Az egyezmények az értesítési kötelezettségen túl szabályozzák a nukleáris programokról, a nukleáris biztonsággal és a sugárvédelemmel kapcsolatos jogszabályokról való kölcsönös tájékoztatást, valamint a nukleárisbaleset-elhárítás területén való információcserét és együttműködést.
Az egyezményt kihirdető kormányrendelet végrehajtásáról az OAH főigazgatója az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik. Az egyezmény szerinti nemzeti kapcsolattartási pont feladatait az OAH látja el. Magyarország környezetében lévő valamennyi atomerőművet üzemeltető ország (Bulgária, Csehország, Németország, Oroszország, Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna) részese az egyezménynek. Az egyezmény alapján Magyarország kétoldalú megállapodást kötött: Ausztriával, Csehországgal, Horvátországgal, Németországgal, Romániával, Szlovákiával, Szlovéniával és Ukrajnával.
EGYEZMÉNY NUKLEÁRIS BALESET VAGY SUGARAS VESZÉLYHELYZET ESETÉN VALÓ SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRÓL
Elfogadva: 1986. szeptember 26.
Hatályba lépés: 1987. február 26.
Részes államok száma: 88.
Magyar aláírás: 1986. szeptember 26.
Hazai kihirdetés: 29/1987. (VIII.9.) MT rendelet
Hazai hatálybalépés: 1987. augusztus 9.
Hazai alkalmazás: 1987. április 10.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében létrejött egyezmény nemzetközi kereteket hozott létre az azonnali koordinált segítségnyújtás biztosítására nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén. A keret jellegű egyezmény szerint minden potenciálisan érintett és veszélyeztetett részes állam fordulhat segítségért bármely résztvevő államhoz, vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez, illetve más nemzetközi szervezethez. A részes államok előre meghatározzák, hogy veszélyhelyzet esetén milyen segítséget tudnak nyújtani más államok számára szakemberekben, felszerelésekben és anyagokban, továbbá lehetőségeikhez mérten meghatározzák a segítségnyújtás feltételeit is. veszélyhelyzet esetére a más államok számára rendelkezésre bocsátható szakembereket, felszereléseket, anyagokat és a segítségnyújtás feltételeit. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az egyes országok által rendelkezésre bocsátható segítségről kézikönyvet adott ki, amelynek adatait időszakonként korszerűsítik. Az egyezményben való részvétel veszélyhelyzet esetén gyors hozzáférést biztosít az esetlegesen szükségessé váló nemzetközi segítséghez.
Az egyezményt kihirdető kormányrendelet végrehajtásáról az OAH főigazgatója az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik. Az egyezmény szerinti nemzeti kapcsolattartási pont feladatait az OAH látja el. Magyarország környezetében lévő valamennyi atomerőművet üzemeltető ország (Bulgária, Csehország, Németország, Oroszország, Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna) részese az egyezménynek.
AZ EURÓPAI ATOMENERGIA KÖZÖSSÉG (EURATOM) ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ NEM-TAGÁLLAMAI KÖZÖTT, AZ UTÓBBIAKNAK A KÖZÖSSÉG RADIOLÓGIAI VESZÉLYHELYZETI KORAI INFORMÁCIÓCSERÉRE (ECURIE) RENDSZERÉBEN VALÓ RÉSZVÉTELRŐL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS
Hatályba lépés: 2003. szeptember 18.
Résztvevők: 14 ország és az EURATOM
Magyar aláírás: 2003. június 18.
Hazai kihirdetés: 3/2004.(I.18.) Korm. rendelet
Hazai hatálybalépés: 2004. január 8.
Hazai alkalmazás: 2003. szeptember 18.
A nukleáris balesetekről adandó gyors értesítésről a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség égisze alatt létrejött egyezmény ajánlása alapján az Európai Unió keretében a Tanács 87/600/EURATOM határozatával jött létre az ECURIE rendszer a korai információcserére radiológia veszélyhelyzet esetén. A megállapodás lehetővé teszi, hogy az Európai Unióval szomszédos országok – Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Svájc és Törökország – együttműködjenek az ECURIE rendszerrel. A megállapodás szerint amennyiben valamelyik, a megállapodásban résztvevő ország radiológiai veszélyhelyzetben intézkedéseket kíván tenni saját lakossága védelmére, akkor haladéktalanul tájékoztatnia kell az Európai Unió Bizottságát, aki késedelem nélkül tájékoztatja az EURATOM tagállamait és a többi résztvevő országot. Ha az EURATOM egyik tagállama kíván ilyen intézkedéseket bevezetni, a Bizottság tájékoztatja a résztvevő országokat. A megállapodás meghatározza a tájékoztatás tartalmát, feltételeit, technikai kérdéseit, az illetékes hatóságok és kapcsolattartási pontok feladatait.
A megállapodást kihirdető kormányrendelet végrehajtásáról az OAH főigazgatója az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik, összhangban az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszerről szóló kormányrendelettel.
Atomkárfelelősségi egyezmények
AZ ATOMKÁROKÉRT VALÓ POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉGRŐL SZÓLÓ BÉCSI EGYEZMÉNY
Elfogadva: 1963. május 21.
Hatályba lépés: 1977. november 12.
Részes államok száma: 32
Magyar csatlakozás: 1989. július 28.
Hazai kihirdetés: 24/1990. (II.7.) MT rendelet.
Hazai hatálybalépés: 1990. február 7.
Hazai alkalmazás: 1989. október 28.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében létrejött egyezmény a nukleáris létesítmények üzemeltetésével kapcsolatban keletkezett károkért való felelőséget és a károk megtérítésével kapcsolatos kérdéseket szabályozza. A szabályozás szerint a nukleáris létesítmények üzemben tartói vétkességükre való tekintett nélkül objektív felelősséggel tartoznak a létesítmény működésével kapcsolatban keletkezett károkért. A károsultnak nem kell bizonyítania azt, hogy a kár az üzemeltető szándékos, vagy gondatlan magatartásának következménye. Az egyezmény kimondja, hogy az üzemeltető felelős a nukleáris létesítményben felhasznált nukleáris anyagok szállítása során esetleg keletkező károkért is. Így a károsultnak egyetlen szervvel szemben kell kártérítési igényét érvényesítenie.
Az üzemeltető biztosítás útján vagy más módon köteles gondoskodni a megfelelő kárfedezeti összegről. Az egyezmény meghatározza ennek minimális értékét, amely 5 millió USA dollár 1969. április 29-i érték szerint számítva, 35 USA dolláros unciánkénti aranyparitással.
Az egyezményt kihird4ető rendelet végrehajtásáról az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény külön fejezetben foglalkozik az egyezményben foglaltakkal összhangban az atomenergia alkalmazásával kapcsolatosan keletkezett károkért való felelősséggel és a károk megtérítésével. A 227/1997. (XII. 10.) Korm. rendelet ennek megfelelően szabályozza az atomkárfelelősségre vonatkozó biztosítás vagy más pénzügyi fedezet létrehozásával kapcsolatos kérdéseket.
AZ ATOMKÁROKÉRT VALÓ POLGÁRI FELELŐSSÉGRŐL SZÓLÓ BÉCSI EGYEZMÉNY ÉS AZ ATOMENERGIA TERÜLETÉN VALÓ POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉGRŐL SZÓLÓ PÁRIZSI EGYEZMÉNY VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ KÖZÖS JEGYZŐKÖNYV
Aláírásra megnyílt: 1988. szeptember 21.
Hatálybalépés: 1992. április 27.
Részes államok száma: 24
Magyar aláírás: 1989. szeptember 20.
Hazai kihirdetés: 130/1992. (IX:3.) Korm. rendelet.
Hazai hatálybalépés: 1992. szeptember 18.
Hazai alkalmazás: 1992, április 27.
Az OECD tagországai 1960-ban Párizsban írtak alá egyezményt a nukleáris károkért való felelősségről, amelynek csak OECD tagországok lehetnek részesei. Ezt követően jött létre 1963-ban Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében az atomkárokért való felelősségről szóló egyezmény, amelyhez bármelyik ország csatlakozhatott. A két kárfelelősségi rendszer összehangolására és fejlesztésére irányuló erőfeszítések első lépésként a két egyezményt összekötő közös jegyzőkönyv jött létre. A közös jegyzőkönyvet aláíró országok, amennyiben egyik egyezmény részesei, élvezik a másik egyezmény által biztosított jogosultságokat, anélkül, hogy a másik egyezménynek részesei lennének, kárfelelősséggel aszerint az egyezmény szerint tartoznak, amelynek eredetileg részesei.
Az egyezményt kihirdető kormányrendelet végrehajtásáról az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik.
KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYV AZ ATOMKÁROKÉRT VALÓ POLGÁRI JOGI FELELŐSSÉGRŐL SZÓLÓ BÉCSI EGYEZMÉNYHEZ (FELÜLVIZSGÁLT BÉCSI EGYEZMÉNY)
Aláírásra megnyílt: 1997. szeptember 29.
Hatályba lépés: 2003. október 4.
Részes államok száma: 5
Aláíró államok száma: 15
Magyar aláírás: 1997. szeptember 29.
A bécsi egyezmény felülvizsgálatát és kiegészítését a két kárfelelősségi rendszer összehangolásának szükségessége indokolta. A kiegészítő jegyzőkönyv elfogadásával a bécsi egyezmény előírásai több vonatkozásban korszerűsödtek és megváltoztak. Megváltozott a nukleáris kár fogalma, egyes környezeti károk, továbbá a kárenyhítési és kármegelőzési tevékenységből eredő károk is nukleáris kárnak minősültek, bővült az egyezmény földrajzi hatóköre, meghosszabbodott az elévülési idő, csökkentek a kimentési okok. Ezen kívül jelentősen megemelkedett a nukleáris létesítmények engedélyeseinek kárfelelősségi összege, illetve a belső jogok szerinti kárfelelősségi összeg felső határa.
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvénynek az atomenergia alkalmazásával kapcsolatosan keletkezett károkért való felelősséggel és a károk megtérítésével foglalkozó fejezete és az atomkárfelelősségre vonatkozó biztosítási vagy más pénzügyi fedezet jellegéről, feltételeiről és összegéről szóló 227/1997. (XII. 10.) Korm. rendelet már összhangban van a kiegészítő jegyzőkönyv előírásaival.
EGYEZMÉNY AZ ATOMKÁROK KIEGÉSZÍTŐ KOMPENZÁCIÓJÁRÓL
Aláírásra megnyílt: 1997. szeptember 29.
Hatályba lépés: még nem történt meg
Részes államok száma: 2
Aláíró államok száma: 13
Az egyezmény célja olyan kiegészítő kárfelelősség rendszer létrehozása, amely nemzetközi kárfedezeti alapot hoz létre arra az esetre, ha a valamely nukleáris baleset következtében a kártérítési igények meghaladják a rendelkezésre álló nemzeti kárfedezeti összegek értékét. A nemzetközi kárfelelősségi alapba az egyezményben részes országoknak csak baleset esetén kell befizetéseket eszközölniük, az egyes országok hozzájárulását nagyobb részben a területükön működő nukleáris létesítmények névleges összteljesítménye kisebb részben pedig az ENSZ rendes költségvetéséhez való hozzájárulásuk mértéke határozza meg.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel kapcsolatos egyezmények
A NEMZETKÖZI ATOMENERGIA ÜGYNÖKSÉG ALAPOKMÁNYA
Aláírásra megnyílt: 1956. október 26.
Hatályba lépés: 1957. július 29.
Magyar aláírás: 1956. október 26.
Hazai hatálybalépés: 1957.
Hazai közzététel: 1992. Magyar Közlöny 5. szám
Az atomenergia alkalmazásával foglalkozó kormányközi szervezet létrehozására az Egyesült Nemzetek Szövetségének közgyűlése hozott határozatot. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség célja alapokmánya szerint, hogy meggyorsítsa és szélesebb körűvé tegye az egész világon az atomenergia felhasználását a béke, az egészségügy és a jólét érdekében, továbbá hogy lehetőségeinek határán belül biztosítsa, hogy az általa vagy kérésére, illetve felügyelete vagy ellenőrzése mellett nyújtott támogatást ne használják fel katonai célok előmozdítására.
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény és az OAH feladatát, hatáskörét és bírságolási jogkörét szabályozó 114/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel folytatott együttműködés az Országos Atomenergia Hivatal feladatkörébe tartozik.
A NEMZETKÖZI ATOMENERGIA ÜGYNÖKSÉG KIVÁLTSÁGAIRÓL ÉS MENTESSÉGEIRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY
Elfogadás: 1959. július 1.
Részes államok száma: 73
Magyar csatlakozás: 1967 július 14.
Hazai kihirdetés: 1967. évi 22. törvényerejű rendelet
Hazai hatálybalépés: 1967. szeptember 7.
Hazai alkalmazás:1967. július 14.
A kormányközi szervezetként működő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség feladata egyrészt az atomenergia biztonságos fejlesztésének előmozdítása az emberiség békéje és jóléte érdekében, másrészt a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása céljából szükséges nemzetközi ellenőrzési tevékenység ellátása. E feladatok ellátása szükségessé teszi, hogy a nemzetközi szervezet, továbbá annak vezetői és személyzete, valamint a tagországoknak a NAÜ tevékenységében résztvevő küldöttei a tagországok területén rendelkezzenek mindazokkal a törvényes jogosítványokkal, kiváltságokkal és mentességekkel, amelyek feladatainak ellátásához szükségesek.
Ennek megfelelően a NAÜ és a tagországok között kétoldalú egyezmények jöttek létre a NAÜ kiváltságairól és mentességeiről. Az egyezmény kimondja a NAÜ mentességét a törvényes eljárások alól, a nemzetközi szervezet helyiségeinek, vagyonának és irattárának sérthetetlenségét, rendelkezik a pénzügyi és vámügyi mentességekről, valamint a valutaátváltási és közlekedési kiváltságokról és mentességekről, szabályozza a NAÜ alkalmazottait és a tagországok küldöttet megillető kiváltságokat és mentességeket.
Az egyezményt kihirdető törvényerejű rendelet végrehajtásáról az ügykör szerint érdekelt miniszterekkel egyetértésben a külügyminiszter gondoskodik. Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény és az OAH feladatát, hatáskörét és bírságolási jogkörét szabályozó 114/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel folytatott együttműködés összefogása az Országos Atomenergia Hivatal hatáskörébe tartozik Az egyezményben foglaltakat az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét ellátó miniszter által kiadott, a nukleáris anyagok nyilvántartási rendszeréről, nemzetközi ellenőrzéséről és velük kapcsolatos egyes hatsági jogkörökről szóló 6/1993. (VII. 29.) TNM rendelet és a 39/1997. (VII. 1.) IKIM rendelet figyelembe vette.
FELÜLVIZSGÁLT KIEGÉSZÍTŐ MEGÁLLAPODÁS A NAÜ MŰSZAKI SEGÍTSÉGNYÚJTÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSÁRÓL
Elfogadva: 1979. február 21
Részes államok száma: 98
Magyar aláírás: 1989. június 12.
Hazai kihirdetés: 93/1989. (VIII.22) MT rendelet.
Hazai hatálybalépés: 1989 augusztus 22.
Hazai alkalmazás: 1989. június 12.
A segítségnyújtás általános feltételeiről a tagországokkal kötött egyezmény kimondja, hogy a műszaki segítségnyújtásra alkalmazzák az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (United Nations Development Programme, UNDP) segítségnyújtási típusegyezményének rendelkezéseit. A kedvezményezett kormányok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a kapott támogatást kizárólag békés célokra fordítják, és lehetővé teszik annak nemzetközi ellenőrzését; vállalják, hogy abban a tevékenységben, amelyhez segítséget kaptak alkalmazzák a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztonsági előírásait, fizikai védelmi előírásait; biztosítják továbbá a segítségnyújtás keretében a tulajdonukba került berendezések helyes használatát és karbantartását, végül szükség esetén lehetővé teszik a berendezés használatát a nemzetközi szakértői részére.
Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény és OAH feladatát, hatáskörét és bírságolási jogkörét legutóbb szabályozó 114/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel folytatott együttműködés az Országos Atomenergia Hivatal feladatkörébe tartozik. 
